Avagy London első hivatalos rendőrsége

A megalakulás

Már a tizenharmadik század óta léteztek tolvajfogók, de nagyrészt hatástalanok és korruptak voltak, ráadásul nem egy hivatalos szervnek, hanem annak adták át a tolvajt, aki a legtöbbet fizetett nekik. Ennek okán alapította meg 1749-ben a Bow Street-i rendfenntartó szervezetet Henry Fielding, aki bíróként és regényíróként is tevékenykedett. Az eleinte hat főből álló csoportot Bow Street Runners-nek hívták, bár ők ezért az elnevezésért kevésbé lelkesedtek.

A testület központja

Sir Henry Fielding a Bow Street 4. szám alatt lévő irodáját tette meg az információgyűjtés központjává. Halála után öccse, Sir John Fielding, aki egy félresikerült orvosi beavatkozás során elvesztette a látását, vette át a munkáját, és tovább bővítette az alkalmazottak létszámát. A hivatal a hét legtöbb napján nyitva tartott, és az emberek a nap bármely szakában felkereshették, hogy panaszt tegyenek sérelmeikről.

Főbb tevékenységük

A Bow Street-i nyomozók munkájukat közvetlenül a bírák felügyelete alatt végezték. Tevékenységük közé tartozott, hogy az utcai jelenlét és a bűnügyi nyomozás által elkapják a bűnözőket, felderítsék és kivizsgálják, esetlegesen megelőzzék a jövőbeni bűncselekményeket. Céljuk a korrupció felszámolása és a rendfenntartás professzionálisabbá tétele volt.

A fogda

Az 5-ös számmal szemben található The Brown Bear söntés volt a nyomozók törzshelye, de nem csupán a finom italok, a jó étel és a kellemes legkör vonzotta őket. A picében lévő sötét, nyirkos cellába zárták a foglyokat. Itt végezték el a kihallgatásukat, mielőtt átadták volna őket a bíráknak.

A nyomozók hatékonysága

A Runners tagjai viseltek először szabványosított egyenruhát, mely felismerhetőbbé és megbízhatóbbá tette őket, ráadásul munkájukért rendszeres fizetést kaptak, továbbá a bűnözők elfogásáért jutalom is járt nekik. Eleinte Londonban tevékenykedtek, később, 1763-ban Sir John Fielding állami támogatást szerzett a lovas járőrözés felállításához, kiterjesztve hatókörüket az országutakra is. A nyomozók a bűnügy felderítése érdekében nagyban támaszkodtak a bűncselekmény pontos feltárására és a hatékony kommunikációra hirdetések és röpiratok által. Henry Fielding létrehozta a Covent Garden Journal című folyóiratot, mely a bűnözőkről és a tevékenységükről számolt be a nagyközönségnek, bevonva őket a bűnüldözésbe. A Bow Street-i iroda ezáltal kiterjedt informátori hálózattal is rendelkezett. A rendszer olyan hatékonyan működött, hogy az 1800-as évek elejére már több mint hatvan nyomozó dolgozott az utcákon.

Egy konkrét eset

A nyomozók hatékonyságát bizonyítandó több esetet is el lehet olvasni a neten, ezek közül most egyet osztok meg veletek. 1767-ben John Griffiths három másik férfival kocsin tért vissza Londonba, amikor az országúton egy fegyveres banda feltartóztatta őket, és a pénzüket követelte. A kocsiban ülő egyik férfit súlyosan megverték, amiért az megpróbált elmenekülni. Griffiths nem volt hajlandó átadni a pénzét, ezért agyonlőtték. Az esetet követően hét nyomozó indult a rablók után, adatokat gyűjtöttek a kocsmákból és a besúgóktól. Két nappal később öt férfit tartóztattak le, akik közül négyet elítéltek. Az ötödik férfit, aki Griffiths gyilkosa volt, három nappal később felakasztották.

Az egyik leghíresebb eset

Az egyik leghíresebb esetük minden bizonnyal a Cato Street-i összeesküvés. A történet az előzményekkel együtt nagyon hosszú, egy külön posztot is megérdemelne, ezért nem megyek bele részletesen. Maga az összeesküvés nagymértékben hasonlít Guy Fawkes merényletkísérletére, csak ebben az esetben nem a király, hanem Lord Liverpool, a Brit miniszterelnök és kabinetje meggyilkolására készültek. A rajtaütésben a Bow Street bírája és tizenkét Runners is részt vett. Az egyik összeesküvő leszúrta az egyik nyomozót, Richard Smithers-t. A merényletben résztvevők nagyrészét a helyszínen, a többieket néhány nappal később letartóztatták, majd a tárgyalást követően egy részüket a New Gate börtönben, több ezres tömeg előtt felakasztották, másokat Ausztráliába deportálták.

Elszálló költségek és az ebből következő felszámolás

A költségek egyre nagyobbra hágtak, ugyanis rendszeresen fizetni kellett a járőrözést, az informátorokat, a foglyok szállítását, a hirdetéseket és levelezéseket, a nyilvántartást és egyéb irodai díjtételeket. Ennek normalizálására 1829-ben létrehozták a Metropolitan Police-t, amely már az állam fennhatósága alá tartozott, ebből kifolyólag a bírák rendőri munkája jelentősen lecsökkent, majd alig tíz évvel később, 1839-ben a Bow Street nyomozók feleslegessé váltak, társaságukat feloszlatták.

A Bow Street Runners öröksége

A Bow Street-i nyomozók a londoni utcákon elkövetett bűncselekmények ellen több évtizedes úttörő rendőri munkát végeztek, tevékenységük következtében a bűnözési ráta nagymértékben csökkent. Henry Fielding és testvére, Sir John kormányzati támogatással vezették be a rendfenntartás azon új módját, amely a jövőbeli rendőri munka gerincét képezte, forradalmasították a bűnüldözés módját, amely alapot biztosított Nagy-Britanniában a modern rendőri erők számára.