A magánkiadás buktatói

A magánkiadás buktatói

Olvasd el ezeket is

Mit csinál és mit nem csinál egy szerkesztő?

Mit csinál és mit nem csinál egy szerkesztő?

Mi számít – és mi nem – kardinális hibának

Mit tartalmaz – és mit nem – egy jó szinopszis

Mit tartalmaz – és mit nem – egy jó szinopszis

Mi a lektor feladata?

Mi a lektor feladata?

Hogyan tervezz meg egy regényt

Hogyan tervezz meg egy regényt

A vesszők fontossága

A vesszők fontossága

Milyen egy alapos szerkesztés?

Milyen egy alapos szerkesztés?

A szerkesztő kompetenciájának határai

A szerkesztő kompetenciájának határai

A kézirat mögött álló szakemberek

A kézirat mögött álló szakemberek

A legtöbb kezdő szerző hatalmas lelkesedéssel veti bele magát az írásba, és alig várja, hogy a kezében tarthassa a végeredményt. Ennél is nagyobb élmény, amikor megpillantja a könyvesboltok polcán a könyvét. A hagyományos kiadókhoz nehéz bekerülni, ezért sokan a magánkiadást választják, de mivel tapasztalatlanok e téren – és ugyan honnan is tudhatnák, mit kell tenniük –, elsietik a dolgokat.

Csakhogy a kapkodásnak ára van, néha hatalmas. Az első visszajelzések sokszor olyanoktól érkeznek, akik nem mernek, vagy nem akarnak őszinték lenni, ezért felmagasztalják a művet, ami elbizakodottá teheti a szerzőket, és nagyban visszavetheti a fejlődésüket. Aztán amikor megérkeznek az első igazi olvasói vélemények, az író sokszor nem akarja, vagy nem tudja elfogadni őket, esetleg teljesen el is vehetik a kedvét az írástól.

De mit tehet a kezdő író?

1. Olvasson el legalább egy szakmai könyvet.

A piacon szerencsére egyre több könyvkiadással és írástechnikával foglalkozó könyv jelenik meg. Ha ezt megteszi, már nem tudják olyan könnyen kihasználni, és már nem vakon vág bele a könyvkiadásba.

2. Elmehet íróiskolába is.

Ám az sem mindegy, hogy melyiket választja. Miután a Könyvmolyképző Kiadó megszüntette a kurzusait, a piac azonnal be akarta tömni a keletkezett rést, ezért a legtöbb kiadó íróiskolát hirdetett, de sajnos sokszor olyanok tartják a tanfolyamot, akiknek semmilyen előképzettségük nincs. Sőt, a már korábban indított íróiskolák sem mindig azt tanítják, amire az íróknak szüksége van. Például a zsánerspecifikus oktatással nagyon kevesen foglalkoznak. Olvastam olyan írótól, aki az első könyve kiadása előtt két iskolába is járt, de sajnos még a nézőpontok sem voltak rendben a könyvében.

3. Keressen egy profi szerkesztőt.

Miután elkészül a kézirat – akár járt az író iskolába, akár nem –, mindenképp szüksége lesz egyre. A legtöbb magánkiadónál dolgozó szerkesztő sajnos csak helyesírást ellenőriz nem kevés pénzért, és nem hívja fel a szerző figyelmét az egyéb fontos dolgokra, mint például az érzelmi ív, a dramaturgia, a nézőpont váltás és a túl- és alulírtság. Csak ezek után jön a stilisztikai szerkesztés, amely szintén elengedhetetlen ahhoz, hogy minőségi kézirat kerüljön ki a szerző kezei közül. Ezt követően szüksége lesz egy korrektorra, aki figyel a helyes központozásra, javítja az esetleges elütéseket, helyesírási hibákat.

4. Szüksége lesz egy tördelő, nyomdai előkészítő szakemberre is.

Az összkép egységessé és esztétikussá tétele nagyon fontos lépés a könyvkiadás folyamatában. Ez nem is olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre tűnik. Oda kell figyelni a szöveg megfelelő tagolására, a betűméretre, a margók beállítására, az árva- és fattyúsorokra és még számos egyéb kitételre.

5. Terveztessen egy, a zsánerhez illő borítót.

Sok magánkiadó nemcsak szerkesztőkkel, de grafikussal is együtt dolgozik, ám a szerzőnek lehetősége van arra, hogy maga keressen megfelelő szakembert. A Facebookon is számos tervező hirdeti magát, érdemes utánanézni a munkáiknak.

A magánkiadásnak sajnos nagyon rossz a híre, sok olvasó kerüli is az ilyen úton kiadott könyveket. Azért, hogy mindez változzon, mindannyian tehetünk. Az író, aki, ha pénzt kér a művéért, tisztelje meg az olvasót azzal, hogy minőségi munkát ad ki a kezei közül, ezért keressen egy jó szerkesztőt; és természetesen a szerkesztő, aki a tudását felhasználva, lelkiismeretesen áll a szerző mellett, és segíti a kiadás rögös útján. Ne feledd, kedves szerző, a szerkesztő érted, és nem ellened van.