A szerkesztők feladatairól már számos cikk született, mégis már számtalanszor szembesültem azzal, hogy nincsenek tisztában vele, meddig terjed az illetékességük, ezért most górcső alá veszem, milyen esetekben lépik túl a hatáskörüket.

1. Ha képzetlen

Talán az a legdurvább hatáskör-túllépés, amikor úgy szerkeszt valaki, hogy nem ért hozzá. Sajnos a könyvpiacon rengeteg képzetlen szerkesztő tevékenykedik. A szórakoztató irodalomhoz ma már nem elég, ha valaki az egyetemen bölcsész vagy szerkesztői szakon végzett, és ha esetleg már bétázott, az sem garancia arra, hogy szerkeszteni is tud. Szerteágazó tudással kell rendelkezni ahhoz, hogy a szerkesztő minőségi munkát adjon ki a kezéből, továbbá érteni kell a különböző zsánerekhez és korosztályokhoz egyaránt.

2. Ha beleír a szövegbe

Nagyon fontos észben tartani, hogy a szerkesztő soha, semmilyen körülmények között nem írhat bele a szövegbe, csupán javaslatot tehet. Ez alatt nem azt értem, amikor kicserél egy-egy igét egy erősebbre, vagy rendbe tesz egy képi megjelenítést, hanem amikor egész mondatokat, bekezdéseket szúr bele. A kézirat nem a szerkesztő szellemi terméke, tehát önkényesen nincs joga belenyúlni.

3. Ha semmibe veszi a szerző véleményét

A szerkesztőnek figyelembe kell vennie a szerző elképzeléseit. Kérdéses helyzetekben kifejtheti a véleményét, de a döntés minden esetben a szerzőn áll. Amennyiben nem sikerül megegyezniük, megtagadhatja, hogy feltűntessék a nevét az impresszumban, de önkényesen sohasem hozhat döntést.

4. Ha módosítást hajt végre a szövegen

A szerkesztőnek nincs joga semmiféle módosítást végrehajtani a szövegen, sem formailag, sem pedig tartalmilag. Ha úgy véli, az adott mű esetleg jobb lenne E/3 helyett E/1-ben, vagy múlt idő helyett jelen időben, akkor is maximum megemlítheti, természetesen figyelembe véve az író képességeit. Önkényesen betűkészletet sem módosíthat, kivéve hagyományos kiadás esetén, ha a kiadó egységes fontot használ, azonban erről is mindenképpen tájékoztatnia kell a szerzőt.

5. Ha tartalmi szerkesztést nem végez

Nincs azzal gond, ha a szerkesztő csak olvasószerkesztést vállal, de akkor aszerint is hirdesse magát. Sajnos sok „szakember” már az alapfogalmakkal sincs tisztában. A szerkesztés tartalmi- és olvasószerkesztést is magába foglal, míg a korrektor és a lektor semmilyen szerkesztést nem végez. Ha valaki szerkesztőnek hirdeti magát, de csupán stilisztikai ellenőrzést végez, valószínűleg nem rendelkezik képesítéssel. Sajnos a kéziraton ez meg is fog látszani. Egy jó könyvnek minden egyes munkafolyamaton át kell esnie ahhoz, hogy élvezhető legyen.

6. Ha olyan korosztályt vagy zsánert vállal el, amelyikhez nem ért

Egy szerkesztőnek nem kötelessége minden zsánerhez érteni, persze nem árt, ha minél többen jártas, de az baj, ha olyan kéziraton dolgozik, amelyiknek nem ismeri az irányvonalait. Ne az jelentsen kihívást számára, ha olyan zsánerű és korcsoport-besorolású kéziraton dolgozik, amelyikhez nem ért.

Hogy a fentieket elkerüljétek, minden esetben nézzetek utána a szerkesztő képesítésének, referenciáinak. A legtöbb szerkesztő blogcikkeket is ír, facebook oldallal is rendelkezik.

Az én okleveleimet itt tekinthetitek meg, a munkáimat pedig a főoldalon találjátok.

Keressetek bizalommal!