„A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem.” – szól János esztergomi érsek híres mondata. Már ebből is látszik, mennyire fontos a vesszőhasználat. Ennek ellenére nemcsak írók, de sokszor szerkesztők sem tudják, pontosan hová kell kitenni őket. A legújabb cikkemben bemutatom nektek a vesszőket, és a végére talán elismeritek, hogy nem is annyira nehéz ennek a mellőzött írásjelnek a használata.

Nézzünk meg néhány általános esetet, ahol a legtöbben rosszul használják a vesszőket.

Összetett mondatok elválasztása

Tagmondatok között mindig ki kell tenni a vesszőt, akkor is, ha nincs bennük kötőszó. Ezeket onnan ismered fel, hogy több állítmány van a mondatban.

            Például: Ez a könyv pont annyira izgalmas volt, mint vártam, gyorsan el is olvastam.

És, s, meg, vagy kötőszavak előtt

Ha tagmondatot kötnek össze, mindig ki kell tenni a vesszőt, abban az esetben is, ha közös bennük az ige vagy több vonzata van.

• Ha közös bennük az alany:

            Például: Anna elment a boltba, és megvette a könyvet.

• Ha közös bennük a tárgy és az alany:

            Például: Anna elolvasta a könyvet, és utána odaadta Rékának.

Ha két állítmánynak közös az alanya, más vonzatuk pedig egyiknek sincs, ekkor nem kell vessző.

            Például: Anna csak ült és olvasott.

Viszont hiába közös az alany, ha az egyiknek nincs, de a másiknak van vonzata, akkor ki kell tenni a vessző.

            Például: Anna csak ült, és olvasta a könyvet.

Ha a közös alany mellett mindkét állítmánynak van saját vonzata, akkor is kell a vessző.

            Például: Anna csak ült a fotelban, és olvasta a könyvet.

Nem tesszük ki a vesszőt, ha a két tagmondat különböző igéjének azonos a vonzata és az egyik nincs kiírva.

            Például: Ez a könyv nőknek és férfiaknak is szól.

Viszont a tartalomtól függ, ha a két tagmondat különböző igéjének azonos a vonzata és az egyik rejtve is van.

            Például: Anna egész éjjel táncolt és szórakozott a barátaival. – Ebben az esetben Anna a barátaival táncolt és szórakozott.

Ellenben ha a tánc nem a barátokkal történt, csak a szórakozás, akkor ki kell tenni a vesszőt.

            Például: Anna egész éjjel táncolt, és a barátaival szórakozott.

A mint előtt

A mintről tudni kell, hogy nem csupán egyféle jelentésben használjuk.

Tagmondatok határánál, ha hasonlítást fejez ki, kell a vessző.

            Például: Ennek a könyvnek olyan a borítója, mint a Harry Potter könyveké.

Nem kell vessző, ha tartalmi erősítést fejez ki.

            Például: Több mint öt éve írtam ezt a könyvet.

Ha a mint kötőszót a -ként jelentésben használjuk, szintén nem kell a vessző.

            Például: Anna ezen a nyáron mint könyvesbolti eladó dolgozott.

A hogy kötőszó előtt

Általános tévhit, hogy a hogy előtt mindig van vessző, viszont sokan oda sem teszik ki, ahol rejtett hogy szerepel.

            Például: Anna elment a boltba, hogy vegyen egy könyvet.

Rejtett hogy esetén ki kell tenni a vesszőt.

            Például: Remélem, (hogy) megtalálom a könyvet, amit régóta keresek.

Nyomatékosítás esetén viszont nem tesszük ki a vesszőt.

            Például: Nem hogy nem olvastam ezt a könyvet, még nem is hallottam róla.

Szintén nem kell a vessző, ha a hogy a hogyan rövidítése.

            Például: Ezt hogy érti?

Két kötőszó esetén

Előfordul olyan eset, amikor két kötőszó kerül egymás után, ilyenkor csak az első elé kerül vessző.

            Például: Megmutatom, merre menj, és hogy hol találod.

Páros kötőszó esetén

Mellérendelő szerkezetben mindig kitesszük a vesszőt a második kötőszó elé.

            Például: A könyv sem jó, sem rossz nem volt.

Anélkül hogy, aszerint hogy, ahelyett hogy szókapcsolatok esetén

Attól függ, mit szeretnénk nyomatékosítani, három írásmód is szabályos.

            Például : Olvass, ahelyett, hogy kérdeznél!

                         Olvass ahelyett, hogy kérdeznél!

                         Olvass, ahelyett hogy kérdeznél!    

A stb. esetén

Felsorolás esetén nem teszünk vesszőt.

            Például: könyv, toll, papír stb.

Tagmondatok esetén ki kell tenni a vesszőt.

            Például: Anna részt vett a bemutatón, könyvet dedikált, beszélgetett az olvasókkal, stb.

Értelmezős szerkezetben

Az értelmezős szerkezetekben kitesszük a vesszőt.

            Például: Anna a fivérét, Pétert is elhozta a könyvbemutatóra.

Megszólításkor

Megszólításkor mindig ki kell tenni a vesszőt.

            Például: Anna, hogy vagy?

Viszont ha mástól érdeklődöm Anna felől, akkor nem kell a vessző.

            Például: Anna hogy van?

Olyan esetet is láttam, hogy a szerző minden esetben használt vesszőt a név után, pedig csak abban az esetben tesszük ki, amikor közbeékelünk egy tagmondatot.

Amikor kell:

            Például: Anna, hogy elolvassa, elővette a könyvet.

És amikor nem kell:

            Például: Anna elővette a könyvet, hogy elolvassa.

Remélem, sikerült kicsit letisztázni a vesszők használatát, ugyanis ahogy a cikkem nyitómondatánál is látszik, nagyon fontos, hogy hogyan használjuk őket, hiszen teljesen más értelmet adhatunk egy-egy mondatnak, ha rossz helyre vagy egyáltalán nem tesszük ki. Íróként sem árt ezeket tudni, szerkesztőként pedig végképp tisztában kell lennünk a szabályokkal. Ám ha valamiben nem vagyunk biztosak, ne szégyelljünk utánanézni az interneten, mert sokkal kellemetlenebb az, ha hibásan írunk valamit.