Biztos elgondolkodtatok már azon, a kéziratotokban milyen hibát követhettek el ahhoz, hogy a kiadó azonnal elutasítsa a kiadását, vagy, magánkiadás esetén, az olvasók félretegyék a könyvet. Erre a leggyakoribb ok, ha kardinális hibát tartalmaz.

Na de mi is az a kardinális hiba?

Kisebb-nagyobb baki a kézirat bármelyik részébe becsúszhat, de ami az egyik zsánerben vagy korcsoportban kardinális hibának számít, azt a másikban elnézhetik az olvasók. Pontokba szedve bemutatom, mely területeken fordulhat elő kardinális hiba, és hol nem számítana annak.

1. Korcsoport

Sok szerkesztő nem győzi hangsúlyozni, mennyire fontos, hogy a történetedet korcsoportra igazítva írd. Ennek számos oka van, most csak a kardinális hibák szempontjából mutatom be.

Először is, ha a férfiakat szeretnéd megszólítani az írásoddal, figyelembe kell venned, hogy ők inkább a cselekményközpontú történeteket kedvelik. Nekik nem fontos, hogy egy karakter részletesen ki legyen dolgozva, az érzelmi világuk alaposan be legyen mutatva, nem ragaszkodnak az aprólékos környezetleírásokhoz sem. Ezzel szemben szeretik például a történelmi regényeknél az alapos háttérbemutatást, a sci-finél a tudományokban való elmélyedést, bűnügyi regényeknél a fegyverek hiteles bemutatását, viszont egy logikai hibával szemben egyáltalán nem elnézőek. Számukra kardinális hibának számít, és megbukik a könyved, ezért alaposan utána kell nézni a részleteknek.

Ezzel szemben a nők inkább a karakterközpontú mesélést szeretik. Ha őket szeretnéd megszólítani, akkor alaposan dolgozd ki a szereplők érzelmi világát, a motivációjukat, különben számukra ingerszegény és unalmas lesz a történet. Szeretnek elmerülni az apróságokban, a mindennapi élet eseményeiben (itt nem a reggeli rutinra gondolok, hanem például a történelmi romantikusnál a ruhák leírására, vagy az akkori hétköznapok bemutatására), szeretik a hangulatos leírásokat. Számukra fontos a szereplők nonverbális kommunikációja, ezért érdemes többet használni belőlük, inkább bemutatni, mit éreznek a karakterek, mintsem minden szót a szájukba adni. Náluk a romantika a szereplők egymáshoz vezető útjában teljesedik ki, mintsem az aktus beteljesülésben. Továbbá jobban szeretik az igényesen megírt szöveget, fontos nekik az üteme, és jobban megragad bennük egy-egy szép mondat.

Amennyiben fiataloknak írsz, még fontosabb belőni a korcsoportot. Egy tízéves fiút más fog lekötni, mint egy tizenkét éves lányt. Egy tizenhat éves lány például értékeli az érzelmi hullámzást, az első szerelem alapos bemutatását, de a szexuális tartalom náluk kimerül a csókban. Viszont egy felnőttet ezek már untatnának. Adott könyvben korcsoport se váltsunk, mint például tiniknek kezdjük el írni, de a vége már a felnőtt korosztálynak szól, ugyanis minden korosztályt máshogyan kell megszólítani. (Ez sorozatokra nem érvényes. Harry Potter például az olvasóival együtt nőtt fel, minden könyv más korosztálynak szól.)

Ha a szinopszisban rosszul határolod be a korcsoportot, akiknek a műved szól, a kiadók nagy eséllyel visszautasítják a kéziratodat. A felsoroltak sok esetben ugyan kardinális hibának nem számítanak, de hatalmas utómunkára lenne szükség ahhoz, hogy kiadható állapotba hozzák a kéziratot. Ebben az esetben billenteni kellene, és legtöbbször a szerzők sem fogadnának el ekkora átdolgozást.

2. Zsáner

A másik nagyon fontos lépés, hogy a zsánert jól célozd be, és a történeted közben ne kövess el zsánerváltást, mert az egy durva kardinális hibának számít. Például elindul egy kedves, romantikus történet, két ember ismerkedik benne, épül a kapcsolatuk, majd a történet közepén thrillerre vált, és elkezdik lemészárolni a szereplőket. Ezt hívjuk az írói ígéret megszegésének. Ettől nem lesz egyedi a történet, noha sok író azt hiszi, az olvasó viszont nagy eséllyel csalódni fog.

Továbbá arra is figyelned kell, ha például történelmi regényt írsz, hogy legalább egy szintig korhű legyen. Ez nem azt jelenti, hogy egy középkori páncél minden egyes négyzetcentiméterét ismerned kell, és papírra is kell vetned, de a szlenghasználatot mindenképpen kerüld, továbbá ne használjanak olyan eszközöket, melyek az adott korban még nem léteztek. Ha ezek kisebb átdolgozással nem javíthatók, ráadásul a történeted is ezekre épül, akkor kardinális hibának számítanak.

A zsánert és a korcsoportot érdemes együtt kezelni, hogy például ne írjunk erotikus regényt vagy horrort tizenhat éveseknek, tudományos sci-fit gyerekeknek, esetleg tinirománcot hatalmas érzelmi hullámzással a felnőtt korosztálynak, mert nem fogja őket érdekelni. Nagy valószínűséggel egy ilyen kéziratot nem fog elfogadni a kiadó, mert utólag billenteni hatalmas munka lenne.

3. Dramaturgia

A dramaturgia számos ponton tartalmazhat kardinális hibát. Hogy ezt kikerüljük, először is tudnunk kell, mi is a dramaturgia.

A dramaturgia teszi izgalmassá a történetet, szögezi az olvasót a lapokhoz. Két részből épül fel. A történeti ívből, amely azt mutatja be, mi történik a szereplőkkel, és az érzelmi ívből, amely egyrészt azt, ezalatt a szereplők milyen érzelmeken mennek át (nem egyenlő a romantikával, csak a romantikus regényeknél), másrészt pedig azt, hogy az olvasóból milyen érzelmeket vált ki a szerző. A történeti- és az érzelmi ív együtt halad, nem csúszhat el egymáson. (Az az érzelmi ív, ahol a szerző megdöbbenteni, szélsőséges érzelmeket kiváltani szeretne az olvasóból, elcsúszhat, de nagyon nehéz megvalósítani írástechnikailag, és könnyen félre is mehet. Erre most nem térnék ki.)

Hol csúszhat be a kardinális hiba az érzelmi- és a történeti ívbe?

Számos helyen. Leginkább ott, ahol az író nem azt a hatást váltja ki az olvasóból, amit szeretne, vagy ami még rosszabb, ha semmit sem vált ki. Például nincs érzelmi tét, a szereplőre nem hat az, amin a történet során végigmegy, vagy ha a tétek nem nőnek, a történet leül, megreked. Esetleg a szereplőd passzív, a problémákat nem ő oldja meg. (Erotikus regényeknél működhet egy passzív szereplő, de máshol nem igazán.)

Hiba becsúszhat a tetőponton is. Például úgy, ha egyáltalán nincs. Esetleg nincs előkészítve, vagy valaki más oldja meg kívülről a fő konfliktust. Az is előfordulhat, hogy rossz helyre kerül. Ha túlságosan előre, a történet unalmassá válhat, vagy ha későre, akkor nem lesz idő a lezárásra. Ha a tetőpont nagyon eltér az érzelmi ívtől, akkor a történet szétcsúszik. Ilyen az, amikor nem a végső csatajelenet érinti meg a legmélyebben a karaktereket. De az is kardinális hiba, ha nincs egy fő konfliktus, a cselekmény több kisebb konfliktusból áll, ezért a tétek sem tudnak növekedni, a cselekmény unalomba fullad.

A legnagyobb dramaturgiai hiba, ami sok esetben kardinálisnak számít, ha egy logikai hibára épül a történet. Egy romantikus regénynél jobban elnézik az olvasók, viszont nem fogják megbocsátani, ha a II. világháború idején játszódó kriminél a nyomozó DNS vizsgálattal bizonyítja be az elkövető bűnösségét, vagy a mai technikai tudásra épül az egész regény. A sok ilyen apró hibától elcsúszik a regény.

4. Információadagolás

Az információadagolás minden zsánernél fontos, de van, ahol kifejezetten. Például fantasynél vagy sci-finél a megalkotott világot alaposan be kell mutatni. Sok író ezért a történetét információblokkal kezdi, ami régen működött, de ma már sajnos nem. A világépítéses történeteknél érdemes a sok apró információt elszórni a történet során. Megmutatni a szereplők cselekedeteiben, a párbeszédekben vagy beágyazva a cselekménybe. Nem kell mindent azonnal az olvasóra zúdítani, főleg az ér rá, ami az adott jelenetben a cselekmény szempontjából kevésbé fontos. Egy információblokkoktól hemzsegő kézirat átírása hatalmas munka lenne, ezért sok kiadó visszadobja. Ugyan kardinális hibának nem számít, de az írónak hatalmas munka lenne rendbe tenni.

A kriminél kifejezetten fontos az információadagolás, hogy a tetőpont és a lezárás ne légből kapott legyen. Íróként fontos fókuszálni a szöveget, vezetni az olvasót, ezt pedig a helyes információadagolással tudjuk elérni. Ha erőltetetten visszatartjuk az információkat, mert azt gondoljuk, úgy nagyobb lesz a meglepetés, az bizony kardinális hiba. Az olvasó kapkodni fogja a fejét, úgy fogja érezni például egy bűnügyi regénynél, hogy a gyilkos csak simán besétált az ajtón, nem volt megalapozva a kiléte és a tette, vagy hogy az író csak rámutatott valakire. Továbbá az is kardinális hiba, ha az író figyelmen kívül hagyja, mit tud a szereplője, csak azért, mert az túl korán megoldaná a konfliktust, vagy ha olyan információval oldja meg a konfliktust, amiről nem is tudhat.

Mint látjuk, számos ok miatt visszadobhatja egy kiadó a kéziratot, és ezek között szerepel jópár olyan hiba, ami miatt nem érdemes nekiugrani és kijavítani. Az írás alapjai tanulhatók, a fent említett szempontok mindenképp, és érdemes is, hogy ne kövessük el ezeket a hibákat.

Ha viszont van már egy kéziratod, és szeretnéd tudni, hogy tartalmaz-e kardinális hibát, vagy esetleg érdemes lenne még átdolgozni, akkor keress meg bátran. Ha csak egy konkrét témában szeretnél segítséget kérni, mint például nem tudod belőni, milyen korcsoportot szólít meg a regényed, vagy fogalmad sincs, hogyan mélyíts a karaktereden, akkor kérd tanácsadó szolgáltatásomat. Bár tuti recept nem létezik, egy jól összerakott kézirattal nagyobb eséllyel indulsz bármelyik kiadónál.